HTML

Új Demokrácia

Friss topikok

  • Vitéz László: nagyon hosszú. nem egy reggeli gyorshír... (2013.02.01. 10:32) Új demokrácia

Címkék

Archívum

2013.01.19. 04:47 Új Demokrácia

Új demokrácia

I.

Kedves honfitársaim!

Ma Magyarországon vitathatatlanul társadalmi, morális, politikai és demokratikus válság van. Ennek legfőbb okai pedig a pártok.

De mi is az a párt? A politika pártok létrejöttének célja többnyire a hatalomra jutás, a hatalmi pozíció megszerzése. Ennek szükséges feltétele egy ideológia vagy program. Tapasztalhatjuk, hogy a pártok többnyire az előbbi alapján formálódnak, azonban az alapítás és működés feltételei között nincs előírva szakmai hozzáértés szükségessége!

A párt egy másik funkciója, hogy minél inkább bevonja a lakosságot a politikai életbe a párttagságon vagy párt-szimpátián keresztül, de manapság ennek éppen az ellenkezőjét tapasztaljuk. Az egyik részről ezek a politikai pártok érdekek és ideológiák alapján megosztják a társadalmat. Az emberek azon acsarkodnak, hogy támogassuk vagy leváltsuk-e az éppen aktuális kormányzatot, de az ország irányítását illetően igazi szakmai kompetenciával rendelkező alternatívát egyik párt sem tud felmutatni. Sajnos a választópolgárok nagy része nem is kívánja ezt meg tőlük, csak a változás szükségességét hirdetik. Ugyan a pártok szinte mindegyike rendelkezik párt-programokkal, de ezek többnyire nagy általánossággal bíró, a konkrét cselekvési terveket nélkülöző üres frázisok. Bár a pártok némelyike megpróbál szakmai programokat kialakítani, ezt pedig szakértőkön keresztül kívánja elérni, teszi ezt leginkább olyan emberekkel, akik megfelelnek a párt érdekeinek és nem feltétlenül a szakmai hozzáértésük miatt kerülnek a pártok górcsöve alá. Ha azonban a szakértőket kivesszük ezekből a szervezetekből – mert egyáltalán nincs szükségük a pártra - láthatjuk, hogy a pártoknak már csak a hatalomra kerülés és a hatalom megtartása irányuló ideológia marad!

Valószínűleg ez is vezetett ahhoz, hogy a magyar nép másik felének körében a kiábrándultság, a teljes politikai apátia kezd eluralkodni. Jól mutatja ezt a legutóbbi országgyűlési választásoktól távol maradó majd mintegy 4 millió ember, akik valószínűleg nem találtak olyan szervezetet vagy társulást, amely méltó módon tudná képviselni az érdekeiket. A politikai elit csatározásai közepette pedig előfordul, hogy egy-egy megoldandó problémára hol a jobb oldal, hol a bal oldal, hol pedig a középutas politikát folytató pártok adnak megvalósítható alternatívákat, de többnyire az aktuális hatalmon lévő párt ötletei valósulnak majd meg, a többi pártkezdeményezés nagy eséllyel hamvába hal. Éppen ezért ne az egyes pártokat támogassuk, hanem a jó ötleteket, a jó kezdeményezéseket!

Képzeljük most el az életünket és az ország irányítását pártok nélkül!

Mert nem széthúzásra és megosztottságra van szükségünk, hanem összefogásra. Nem pártkatonák, nem parancsra gondolkodók és nem parancsra gombokat nyomogató bábok kellenek, hanem felelősségteljes emberekre, szakemberekre van szüksége az országnak. Ne egy mérnök legyen az oktatásért felelős államtitkár és ne egy bölcsész legyen a pénzügyminiszter, hanem egy közgazdász. A pártpreferenciák helyett a szakmaiságnak kell előtérbe kerülnie!

A demokrácia pedig akkor tud a legjobban érvényesülni, ha megteremtjük a lehetőségét, hogy az emberek közvetlenül választhassák meg az állam vezetőit, vagyis ezentúl a szakembereket, akiknek a legfontosabb pozíciókat be kell tölteniük, kezdve az országgyűlés tagjaitól a minisztereken át a köztársasági elnökig bezárólag. Ennek eddig a politikai pártok gátat szabtak. Ez az új választási rendszer ugyan még nagyban tartalmazza a képviseleti demokrácia elemeit, de átmenetet jelenthet egy majdnem teljesen közvetlen, direkt demokrácia felé. No de ne rohanjunk ennyire előre!

Pártok nélkül a választópolgárok nem párt- illetve kormányprogramokra szavaznának, hanem különböző szakmai programokra. Ha nem néhány hangzatos, de kevésbé konkrét ideológia alapján kellene dönteniük arról, hogy hová is adják le a szavazatukat, talán az állampolgárok jóval szélesebb körét lehetne bevonni a politikai folyamatokba. Mert hazánkban az a jelentős réteg, aki éppen nem harcos módjára kardoskodik a politikai hovatartozása mellett, a „Minek foglalkozzunk vele? Úgysem tehetünk semmit!” felfogást birtokolják. A politika manapság pejoratív értelmű szó. Korrupció, hatalomvágy, a politikai ellenfelek sárba tiprása és kétes hírű ügyletek képében jelenik meg a közember számára. Pedig mit is jelent a politika valójában? A közügyekkel való foglalatoskodást, a közéletben való részvételt. Ez pedig, lássuk be, minden állampolgár érdeke. Az embereknek nem csak el kell hinniük, de lassan hozzá is kell szokniuk, hogy egyre intenzívebben és közvetlenebbül szóljanak bele az életük irányításába. Az utóbbi időben elszabadult népszavazási kezdeményezések is azt mutatják, hogy lenne erre igény.

Az új demokrácia egy lényegi eleme tehát, hogy párt-ideológiáktól mentes szakemberek induljanak el a választásokon. Pártok nélkül így valószínűleg azok is kedvet kapnának a jelöltséghez, akiket eddig taszított a pártokba belépés ideája, vagy a pártok kötött, szigorú elveihez való alkalmazkodás. Ezentúl nem a pártpreferenciáknak, hanem saját lelkiismeretüknek és egyéni szakmai kompetenciáknak kellene megfelelniük mind a minisztereknek, mind pedig a képviselőknek. És persze a népnek, azon belül is választókerületüknek tartoznak közvetlen elszámolással.

Feltehetnénk a kérdést: Mi történne akkor a jelenleg működő pártokkal? A pártok megszűnésével megnyílna az út az alulról szerveződő, probléma– és téma-specifikus szakmai műhelyeknek, munkacsoportoknak, amik többnyire már nem egy ideológia köré rendeződnének, hanem egy megoldandó problémakör köré. Akik pedig továbbra is szeretnék ideológiai egységüket, politikai hovatartozásukat fenntartani, továbbvinni, különböző non-profit egyesületekbe, civil szervezetekbe tömörülhetnek, alapítványokat hozhatnak létre.

II.

Próbáljuk meg ezt az új demokratikus rendszert egy kicsit átültetni a gyakorlatba!

Az első kérdés, ami rögtön felmerülhet, hogy vajon kiknek kellene képviselniük az állampolgárokat? Pártoktól független egyéni jelöltek eddig is indultak a választásokon. Azonban ez még nem jelentett garanciát minőségi képviseletre.

Jelenleg az Alaptörvény XXIII. cikkelye kimondja, hogy minden nagykorú magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy választó (aktív választójoggal rendelkező) és választható (passzív választójoggal rendelkező) legyen. Magyarországon jelenleg az általános választójog nincs feltételekhez kötve, mindössze az országgyűlési képviselők választásáról szóló 2011. évi CCIII. törvény 2. § (3) bekezdése ad némi cenzust. (Nem választható az, „aki jogerős ítélet alapján szabadságvesztés büntetését vagy büntetőeljárásban elrendelt intézeti kényszergyógykezelését tölti.”) Ugyan az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvény 9.§ - 14. § összeférhetetlenségre hivatkozva felsorolja azokat a tisztségeket, amelyeket a képviselői tevékenység mellett nem tölthetők be, ennek célja azonban inkább a hatalmi ágak szétválasztása. Ez már önmagában megfogalmaz egyfajta cenzust, de véleményem szerint emellett még további kritériumok felállítása lenne szükséges.

Vegyük alapul az országgyűlési választásokat. Ennek során az emberek jelöltekre és pártokra szavaztak, parlamenti képviselőket választottak. Eddig. Ez után a képviselők megválasztásán túl lehetőségnek kell nyílna a szakminiszterek közvetlen megválasztására is. Döntsék el maguk az állampolgárok, hogy milyen programot szeretnének megvalósulni látni a mindennapi életükben. A pártok eddig egyfajta szűrővel rendelkeztek a jelöltek kiválasztásában és ezt a szelekciót a megszűnésük után nem csak hogy fenn kellene tartani, de tovább kellene szigorítani. Erre a jelenlegi rendszer fennmaradásra esetén is szükség lenne. Sajnos túl rég óta látunk példákat arra, hogy szakmailag alkalmatlan egyének töltenek be magas állami pozíciókat.

Azonban ha már a szakmaiságot említettem és tartom alap kritériumnak, vajon milyen feltételeknek kellene megfelelniük a jelölteknek?

A feltételeket – a teljesség igénye nélkül - a következőképpen határoznám meg:

Országgyűlési képviselő választáson jelölt lehessen az, aki:

  1. Nagykorú, magyarországi állandó lakóhellyel rendelkező, magyar állampolgár;
  2. Büntetlen előéletű;
  3. Felsőfokú végzettséggel rendelkezik;

Itt rögtön meg is állnék egy pillanatra. Véleményem szerint az egyik legfontosabb kritérium a diploma megléte kell, hogy legyen. A képviselőnek ugyanis funkciójának gyakorlásához és kompetens döntések meghozatalához elegendő ismeretekkel kell rendelkeznie. Vegyünk példának egy mérnöki vagy akár egy közgazdász állás betöltéséhez mi szükségeltetik. Jó önéletrajz, megfelelő szakmai előélet, adott esetben több fordulós felvételi eljáráson kell átesniük a jelentkezőknek. Ezekben a hivatásokban akár egyedül is dolgozhat a munkavállaló, de akár nagyobb csoportokat is irányíthat. Ilyen tudás alapú cenzusra ne lenne szükség éppen az államvezetésben? Vagy talán az rendjén lenne, hogy politikusnak, aki az életünkről dönt, bárki elmehet?

És hogy pontosan kik is lennének ezek a diplomával rendelkező szakemberek? Tanárok, orvosok, agrármérnökök, jogászok, szociológusok, közgazdászok, diplomaták, stb. Rengeteg szakmával lehetne színesíteni a politikai palettát.

   4. Szakmai program megléte;

A jelölteknek olyan – leginkább saját végzettségükhöz kapcsolódó - szakmai programmal, pályázati anyaggal kell rendelkezniük, ami alapján megmérettetnek majd a választópolgárok által és amit majd parlamentbe kerülésük esetén megvalósítani óhajtanak. Ez később természetesen választókerületük polgárai számára elszámoltatásuk alapjai is lesznek egyben. Ugyanúgy szükség van a friss diplomás fiatalra, aki új gondolatokat tud csempészni a politikába, mint a tapasztaltabb szakemberekre, akik átlátják a szükséges folyamatokat.

A fent felsorolt néhány kritérium mindenképpen a passzív választójog bizonyos mértékű korlátozását jelentené. Az utóbbi időben viszont felerősödtek azok a hangok, amik már az aktív választójogot is cenzushoz kötnék, intelligencia vagy adózás alapján. Erre a magyar történelemben már jó pár példa akadt (pl. értelmi alapú cenzus (1848 évi V. törvénycikk, gróf Bethlen István 1922. évi 2200. M.E. sz. rendelete), adózáshoz kötött cenzus, (1874 évi XXXIII. törvénycikk), de ez a téma pillanatnyilag egy teljesen új vita tárgyát kellene, hogy képezze, ezért bővebben nem is térnék most ki rá. Azt azonban elengedhetetlennek tartom, hogy aktív választójoggal csak olyan állampolgár rendelkezzen, aki magyarországi állandó lakóhellyel rendelkezik. Azaz az ország sorsáról azok döntsenek, akik ebben az országban élnek, kiveszik a részüket a napi gondokból és rálátásuk van arról, mi is történik az országban. A határon túli magyarsággal jó kapcsolatot egyéb formában is fenn lehet tartani és ápolni, erősíteni magyarság-tudatukat, de ők a távolból valószínűleg nem kompetensek az ország ügyeit illetően, politikailag nem tudatos szavazók. Véleményem szerint mindannyian azt szeretnénk, hogy a magyarok magyar földön éljenek és itt találják meg a boldogulásukat, itt éljenek a választójogukkal.

A fent említett kritériumok megléte, és ezzel egyidejűleg a passzív választójog korlátok közé nem szorítása teljesen életszerűtlen lenne és a józan ész törvényeinek mondana ellent, mivel  a közvetlen képviselő-választás lehetőségével több demokratikus jog érvényesülne, mint amennyire a passzív választójog sérülne. Az Alkotmánybíróság viszont az ilyesfajta cenzust illetően egészen megengedő. 1996. évi 514. határozatában kimondja, hogy „a jelöltté válás önmagában nem alkotmányos alapjog, nem sérti az emberi méltósághoz való jogot, ha egy választópolgár nem kerül fel az országgyűlési képviselők szavazólapjára”. A 63/B/1995. pedig ezt mondja ki: „Az Alkotmány a választási alapelveken kívül nem tartalmaz rendelkezéseket a választójog gyakorlásának módjára nézve, s így az Országgyűlés széles döntési szabadsággal rendelkezik a választási rendszer, a választási eljárás szabályainak megállapítása során. A törvényhozó tehát szabadon határozza meg a választókerületi beosztást, a jelöltállítás, a szavazás és a mandátumszerzés rendjét.”

Sajnos azonban a kritériumok mellett szükséges néhány kizáró tényezőt is felsorakoztatni - szintén a teljesség igénye nélkül:

  1. A különböző vallások vezetői, képviselői, hitoktatók, teológusok nem lehetnek képviselő-jelöltek. Magyarország szekuláris állam, a vallás egyébiránt is az ember magánügye, annak nincs helye az ország irányításában. /Teológus diploma megléte önmagában nem lenne kizáró tényező, ha emellett a jelölt rendelkezik más jellegű felsőfokú végzettséggel is./
  2. Nem jelöltetheti magát az, aki a rendszerváltás előtt a BM III. Főcsoport-főnökségével bármilyen kapcsolatban állt, valamint aki ebben az időszakban a pártállamhoz kapcsolódó fontosabb politikai szerepet vállalt.
  3. A képviselő megbízatásának időtartama alatt más munkaviszonyban, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban nem állhat. A honatyák kizárólag az ország irányításának ügyeivel kell, hogy foglalatoskodjanak, erről egyéb munkakör ne terelje el a figyelmüket.

 

III.

Hogyan zajlana egy országgyűlési választás az új demokratikus rendszerben?

Az elsőleges kérdés az, hogy mennyi lenne a parlamentbe kerülő képviselők száma? A választók továbbra is a 176 egyéni választókerületben adhatnák le szavazataikat és ezekről ugyanennyi képviselő jutna be az országgyűlésbe (a 2012 előtti választási törvényben foglaltak szerint). Az országos párt-listák eltűnésével ez a szám megmaradna. Elképzelhető lenne azonban, hogy ezt a számot a duplájára emeljük, ami így 352-re nőne és ez még mindig kevesebb lenne, mint a jelenlegi képviselők száma, 386. (Az új választári törvény 199-ben maximalizálta a képviselők számát, de ez újabb választókerületi, illetve átfogó választási eljárás kidolgozását tenné szükségessé.) Ennek módja pedig az, hogy a választásokon az egyéni választókerületekben nem csak az első, hanem az első kettő legtöbb szavazatot kapó jelölt kerülhetne a parlamentbe. A 352 fő bekerülésének több előnye is lenne. Egyrészt biztosan több választópolgár akarata érvényesülne azzal, hogy nem csak a legelső jelölt kapna mandátumot. Másrészt mivel egyelőre nem tudnánk meghatározni, milyen jellegű szakmák képviselői válhatnának képviselőkké, a második helyezett bejutásával még inkább garantálni lehetne a különböző szakmák sokféleségét, diverzitását. Sajnos arra is számítani kellene, legalábbis az új rendszer elindulásától kezdve még jó ideig, hogy továbbra is a párt-preferenciák érvényesülnének a választópolgárok fejében. Azaz olyan jelöltek (is) indulnának a képviselő-választásokon, akik korábban valamilyen párt tagjai, vezetői, szószólói voltak, mivel népszerűségük okán nagyobb tömegek szavazataira számíthatnak. Így biztosítani lehetne, hogy akár egy jelenlegi kormánypárti és egy jelenlegi ellenzéki politikus ugyanúgy bekerülhessen az egyéni listákról - feltéve hogy megfelelő szakmai programmal rendelkeznek. Harmadrészt mivel csak olyan jelentkezők indulhatnának – és ez egy újabb feltétel lenne -, akik az egyéni választókerületükben állandó lakóhellyel rendelkeznek, így biztosítani lehetne azt, hogy Magyarország minden egyes tájegysége egyenlően és arányosan – akár duplán – képviseltetné magát a parlamentben. Nem beszélve arról az érvről, hogy mivel az egyes kisebbségek és nemzetiségek, amik az eddigi választási rendszereknek köszönhetően meglehetősen alulreprezentáltak voltak az országgyűlésben, és amik területileg leginkább összetartozónak mondhatók, így nagyobb eséllyel juttathatnák be jelöltjeiket az országgyűlésbe, ha azok eleget tesznek a kívánt követelményeknek.

A párt-függetlenség megjelenésével valószínűleg – remélhetőleg – megnőne az állampolgárok kedve a képviselő-jelöltté váláshoz. Ez így is lenne rendjén. Azonban mivel vélhetőleg nagyon sokan adnák be pályázataikat, ezért olyan, az országgyűlési eseti bizottságok mintájára megalakuló szakértői testület felállítására lenne szükség az egyes választókerületekben, akik meg tudják szűrni a jelentkezőket. A pályázati anyagok fogadásának a választás kiírása előtt pár hónappal meg kellene kezdődnie, de mivel nem tudjuk előre, hogy a köztársasági elnök mikor írja azt ki, a kiírás időpontját – legalább két-három hetes időintervallumban – szabályozni kellene. Mivel a kiírások az elmúlt évek választásai során nagyjából január közepére estek, így célszerű lenne az előtt két hónappal, azaz a választás előtti év novemberétől gyűjteni a pályázati anyagokat, a leadási határidőt pedig december 31.-ben megállapítani, hogy azok elbírálására elegendő idő jusson. A jelentkezési határidő lezárása után az összes pályázatot nyilvánossá kell tenni! A bizottság első körben kiválasztaná azt a nagyjából 10-15 embert, akik megfelelnek a kiírt feltételeknek, majd szóbeli meghallgatás után kijelölné azt a körülbelül 5 jelöltet, akiket végül beterjeszt az országgyűlési egyéni választókerületi választási bizottságnak, akik eddig is döntöttek az egyéni választókerületi jelöltek nyilvántartásba vételéről, illetőleg elutasításáról. Az utóbbi évek országgyűlési választásain is többnyire 5 jelölt közül választhattak a szavazópolgárok, ez a szám éppen elegendő lenne egy választókerület számára, hogy ne forgácsolja szét túlságosan a szavazókat, de elegendő alternatívát nyújtson nekik a döntéseik meghozatalához.

Ha megvannak a megfelelő jelöltek és a köztársasági elnök kiírta a választásokat, megkezdődhet a legfeljebb 60 napig tartó kampány. A jelölteknek a választási névjegyzékbe kerüléshez továbbra is ajánlószelvényeket, azaz kopogtatócédulákat kellene gyűjteniük. A legújabb választási törvény szerint a jelöléshez legalább ezer, az adott egyéni választókerület névjegyzékében szereplő választópolgár ajánlása szükséges. Az esélyegyenlőség nevében pedig, azaz hogy a kevésbé jómódú jelöltek anyagi helyzetük miatt ne induljanak hátránnyal a tehetősebb jelöltekkel szemben, a jelöltek kampányaikra állami támogatást kapnának. Ennek felső határát mindenképpen a hirdetési piac áraihoz kellene igazítani, de ezt maximum 3 millió Ft-ban kellene meghatározni. A kampányához minden jelölt pedig csak és kizárólag ezt az összeget használhatja fel! Jelenleg az országgyűlési választásokon a legalább 1%-ot elért pártok anyagi támogatást kapnak, ez éves szinten 3,8 milliárd Ft. A pártok megszűnésével egyrészt ezt az összeget nem kellene az adófizetőknek minden évben a pártok támogatására kifizetnie, másrészt pedig egy 1 éves keret átcsoportosításával finanszírozni lehetne a választási kampányokat. Ha egy választókerületben kevesebb vagy több mint 5 jelölt kerül kiválasztásra, az 5 főnek szánt támogatást egyenlő arányban kell elosztani.

Az új politika egyik legfontosabb célja a korrupció visszaszorítása, ennek pedig leghatékonyabb eszköze az átláthatóság! A kampányfinanszírozást nyilvános, elkülönített számláról végezhetnék a jelöltek. A támogatás felhasználásáról pedig a jelöltnek a választást követő 30 napon belül el kell számolnia a kifizetés helyén, majd 60 napon belül azt a Magyar Közlönyben nyilvánosságra kell hoznia. Fontos lenne az átláthatósági szabályok kiterjesztése az kampányidőszakon kívülre is nemcsak a jelöltek gazdálkodásával kapcsolatban, de valamennyi döntéshozatalt illetően.

A támogatási keretnek elegendőnek kell lennie, hogy a jelölt az egy szavazókerülethez tartozó, átlagosan 45.000 szavazójoggal rendelkező állampolgárt megtalálja és megszólíthassa. Az 1997. évi C. törvény 93. §-a a választási eljárásról kimondja továbbá, hogy a helyi közszolgálati műsorszolgáltatók a vételkörzetükben induló egyéni választókerületi jelöltek politikai hirdetéseit a szavazást megelőző 18. naptól legkésőbb a szavazást megelőző 3. napig legalább egyszer, a választási kampány utolsó napján pedig ingyenesen közlik. A nyilvános pályázati anyagok terjesztésének legalkalmasabb felülete az Internet, de a települések illetve a kerületek önkormányzatainak is rendelkezésre kell azokat bocsátania, hogy az állampolgárok megfelelően tájékozódhassanak. A lakossági fórumok összehívása pedig valószínűleg nem terhelné túlzottan a felhasználható támogatási keretet. A képviselők számát illetően akár 176, akár 352 jelölt kapna mandátumot, ez nem növelné a támogatásra nyújtott összeget, hiszen az első és a második legtöbb szavazatot kapó jelölt is ugyanúgy részesül abból.

 

IV.

Mivel az országgyűlési képviselők választása a helyi választókerületekben dől el, így ehhez országos szintű kampányra nincs szükség. A média figyelmét viszont egy dologra különösen irányítania kellene a kampányidőszakban, ez pedig a további közjogi méltóságok tisztségeire jelöltek és az ő pályázati anyagaik. Ők nevezetesen: a szakminiszterek, a miniszterelnök és a köztársasági elnök. Egy jelentkező csak egy tisztségre pályázhat, azaz nem lehet valaki egyszerre országgyűlési képviselő- és miniszter-jelölt. A miniszter-jelölteknek ugyancsak szigorú szakmai és egyéb feltételeknek kellene megfelelniük, azonban a képviselő-jelöltség kizáró tényezőinek kettes pontját kibővíteném. Nem lehet jelölt az, aki a rendszerváltás előtt politikai szerepet töltött be, de az sem, aki az elmúlt 23 évben a parlamentbe bekerülő politikai párt tagja volt! Ez szükséges feltétele annak, hogy a legmagasabb tisztségekben minél kevésbé érvényesüljenek a régi párt-érdekek.

Az országgyűlési választások kiírásának napjától lehetne pályázni a különböző miniszteri tisztségekre és a jelentkezés időintervallumát – mivel jóval kevesebb jelentkezőre lehetne számítani, mint a képviselők esetében -, egy hónapban maximalizálni. A határidő lejárta után ezeket a szakmai programokat is nyilvánossá kell tenni. Az országgyűlési választások kampányideje alatt a médiának lehetősége lenne, hogy a jelölteket és programjaikat górcső alá vegye, hogy azok tényleg megfelelnek-e az elvárt követelményeknek.

A szakminiszterek pályázati anyagainak előzetes elbírálásához szintén egy szakmai testület szükségeltetik, ennek végrehajtására az új országgyűlés alakuló ülésén, a képviselő-választáshoz hasonlóan eseti bizottságok alakulnának meg. Ezen bizottságok tagjai leginkább az adott minisztériumhoz kapcsolódó adott végzettségű szakemberekből alakulnának, pl. a nemzetgazdasági tárca élére a közgazdászokból, a közigazgatási és igazságügyi minisztérium élére jogászokból álló bizottság válogatna és így tovább. Ezek az eseti szakbizottságok a jelentkezők közül meghallgatás után kiválasztják azt a miniszteri székenként maximum három jelöltet, akikből aztán az ország választópolgárai közvetlenül választják meg az adott minisztert.

Jelenleg 8 minisztériummal és egy tárca nélküli miniszterrel rendelkezünk. Ezek a következők: Közigazgatási és igazságügyi, Vidékfejlesztési, Nemzeti fejlesztési, Honvédelmi, Külügyi, Nemzetgazdasági, Belügyi, Emberi erőforrás minisztériuma, valamint „Az egyes pénzügyi szervezetekért felelős tárca nélküli miniszter”. Stratégiai fontosságúnak tartanám, hogy néhány minisztérium alá tartozó államtitkárság, mint pl. az egészségügyi és az oktatási újra saját minisztériumot kapjanak, így ezek vezetői is később közvetlenül választhatóak legyenek. Egyelőre azonban – a miniszterelnökkel együtt – így is 10 szakminisztert kell az állampolgároknak közvetlenül megválasztania.

Nem tettem említést eddig a miniszterelnökről és a köztársasági elnökről, akiket szintén a fent említett választási szisztéma szerint választanánk meg az állampolgárok. A miniszterelnöknek véleményem szerint olyan diplomatának kell lennie, aki nemzetközi színtereken is képviselni tudja az országot, és aki össze tudja fogni a szakminiszterek csoportját. Ha pedig 2014-ben lépne életbe ez az új demokratikus rendszer, mivel a jelenlegi köztársasági elnök még 2017-ig marad hivatalában, ezért új megválasztására nem lenne szükség.

A jelöltek kiválasztására csupán néhány hét állna a bizottságok rendelkezésére, ez után újabb, körülbelül két hónapos kampány-időszak következne, ezúttal a miniszter jelöltekkel. A miniszer-jelöltek ugyanazokkal a módokkal rendelkeznének a programjuk terjesztéséhez, mint a képviselő-jelöltek. Azok megjelennek az Interneten, a helyi önkormányzatoknak szintén rendelkezniük kell velük, a helyi médiát viszont kiegészítené az országos. A korábban a pártok támogatására elkülönített 3,8 milliárd Ft-ból a képviselők támogatása után a miniszter-jelöltek kampányait is támogatni lehetne. Ha egy jelölt szintén csak és ebből a keretből gazdálkodhat és ennek összegét fejenként 15 millió Ft-ban állapítanánk meg, még így is maradna az államkasszában 710 millió Ft! /Ha pedig 20 millió Ft lenne ez az összeg, még mindig nem merítenénk ki a felhasználható keretet./

Az új választási rendszer kétségtelenül egy több hónapig elnyúló, elhúzódó választást jelentene. De hát nem érne meg ennyit az, hogy a nép közvetlenül választhassa meg a vezetőit? Nem érne meg ennyit a demokrácia?

Az önkormányzati és polgármester-választásokat, valamint az európai parlamenti választásokat szintén a fent vázolt módszer mintájára lehetne megtartani, annyi különbséggel, hogy polgármester-jelöltté váláshoz elegendő lenne középfokú végzettség.

 

V.

Felmerül a kérdés, hogy pártok nélkül vajon hogyan lehetne demokratikusan működtetni az országgyűlést. Ennek kifejtése igen hosszadalmas lenne, ezért csak pár dolgot említenék:

-          A miniszter-jelöltek kampányidőszaka alatt a képviselők a kiválasztásukhoz felállt eseti biztosságokhoz hasonlóan megalakíthatják egyéb állandó és eseti biztosságaikat, ezekben szintén előnyt élveznének az adott tárgykörhöz tartozó szakmák képviselői. Ha az egyes biztosságokba túl sok jelentkező lenne, az azokba be nem kerülők a bizottság albizottságában működnének, amely a törvények végrehajtását, társadalmi és gazdasági hatását kíséri figyelemmel;

-          Az új országgyűlés első, alakuló ülését eddig a pártok frakcióvezetői készítették elő, az ő feladataikat az állandó bizottságok vezetői vehetik át;

-          Az országgyűlés ezentúl is maga választaná a parlamenti tisztségviselőket, pl. a házelnököt, alelnököket, jegyzőket, ezeket ezentúl nem a különböző pártok delegálnák, hanem egyéni jelentkezés vagy pályázatok benyújtása után választaná a parlament egyszerű többséggel. Ha nagy létszámú a parlament, akkor a képviselők soraiból, ha kisebb, akkor külső pályázót is lehetne választani;

-          A parlament továbbra is maga választja az Alkotmánybíróság tagjait és elnökét, a Kúria elnökét, a legfőbb ügyészt, az alapvető jogok biztosát és helyetteseit, valamint az Állami Számvevőszék elnökét, valamint a négy országgyűlési biztost, ezen felül a kormányszóvivőt is;

-          A Házbizottság tagjai voltak eddig: az országgyűlés elnöke, az országgyűlés alelnökei és a frakcióvezetők, ez utóbbiakat szintén az állandó bizottságok vezetői váltanák fel;

-          A miniszterelnök megbízatásának megszűnésével a kormány, azaz a szakminiszterek megbízása nem szűnne meg.

-          Az országgyűlés közjogi feladatai mellett olyan politikai funkcióval is bír, mint hogy jelenítse meg a társadalomban meglévő fontosabb politikai nézeteket és véleményeket. Mivel a megválasztott képviselők között valószínűleg több féle politikai nézetű, társadalmi és egyéb célok mellett elkötelezett ember foglalna helyet, a pártok megszűnésével ez a szerepe nem csorbulna.

Pár módosítás bevezetését azonban még szükségesnek érzem. Ezek a következők lennének:

  1. A honatyák járandóságának csökkentése, legalább a jelenlegi 2/3-ára. Tűnjenek el az ország irányításából a megélhetési politikusok és csak az legyen képviselő, illetve miniszter, aki tényleg szívügyének érzi az ország sorsának alakulását. Az egyes országgyűlési állandó bizottságok tagjai a tagságukért pótdíjban részesülnek, ez jelenleg 46.000,- és 278.000,- Ft között mozog, ezeknek legalább a felére csökkentése lenne indokolt. Mindenképpen olyan rendszer bevezetése szükséges, amelyben a különböző tisztségviselők javadalmai elég magasak a tisztességes megélhetéshez, de nem túl alacsonyak ahhoz, hogy a korrupció igénye felmerüljön.
  2. Bármely megválasztott pozícióba delegált politikus legyen visszahívható. A miniszterek esetében az országgyűlés élhetne bizalmatlansági indítvánnyal, a képviselők 2/3-ának beleegyezésével. Mivel ez az új választási rendszerben új népszavazás megtartását jelentené, aminek költségei igen magasak, azt meg kellene előznie egy, a népszavazási kezdeményezéshez hasonlóan aláírásgyűjtésnek. Mivel a választási adatok nyilvánosak, legalább annyi aláírásnak kellene összegyűlnie az új választás kiírásához, amennyi szavazatot az előző választás során az adott jelölt kapott. Ezzel a nép még az esetleges választások előtt kinyilváníthatja véleményét.
  3. A képviselők és miniszterek mentelmi jogának eltörlése. Az ország vezetőinek adott esetben jó példával kell elöl járniuk, nem pedig kibújniuk a felelősség alól.

 

+1: Népi alkotmányozás megkezdése. A hatalom a népé, ez a demokrácia alapköve. Neki kell döntenie legalapvetőbb jogairól, kötelezettségeiről, arról, hogyan szeretné élni az életét. Így az alkotmányról is a népnek kell döntenie.

VI.

A lehető legkevésbé szeretnék belemenni politikai kérdésekbe, a magam részéről mindössze a jelenlegi rendszer átalakításhoz szeretném a keretet, a formát adni ahhoz, hogy hogyan érvényesülhetnének még jobban demokratikus jogaink és hogyan javíthatunk a jelenlegi politikai struktúrán. Kíváncsi lennék arra is, hogy a pártok nélkül milyen szakembereket tudna a legfelsőbb köröknek adni ez az ország. Az azonban majdhogynem biztos, hogy a jelenlegi pártok nem adnák áldásukat egy olyan új demokratikus rendszer megteremtéséhez, ami a hatalmukat veszélyezteti. És ha mégis életbe lépne és egy csapásra megszűnnének a pártok, még jó ideig az ő köreik érdekei érvényesülnének, a felszín alatt valószínűleg továbbra is működnének. A pártrendszert kitörölni az emberi fejekből nagyon nehéz. De hiszem azt, hogy nem lehetetlen. Csakis közös erőfeszítéssel és rengeteg munka árán érhetünk célt. Nagyon sok törvényt és jogszabályt kellene megváltoztatni, átírni a választási törvényektől az Alaptörvényen át. Még vannak lyukak a rendszerben és megválaszolandó kérdések. Hát rajta, tegyük fel őket és válaszoljuk is meg! Mondja el mindenki, hogy miért lenne jó ez a rendszer, vagy éppen miért nem lenne jó! Adja bele mindeni építő kritikáit és alkossuk meg együtt az új demokráciát!

1 komment

süti beállítások módosítása